Hangok

Fotó: Ludovic Florent

Olykor szerelmes tudok lenni a szavakba. Táncol rajtam a hangod, gerincemen zongorázik, bordáim mint megfeszített idegek. Falakat festenék meg csak a hangoddal, azokkal a színekkel, amik becsukott szemem szemhéjain táncolnak, mikor valami olyat mondasz. Máskor csak hallgatom, mint a szuszogásod éjjelente, és azon gondolkodom, érzed-e a hangom rezonálást te is, -mint én- a bőröd alatt? 
Azt hiszem ez az a határt, amit az ember szeretete képes elérni. Én pedig ezen a vonalon sétálok mióta az utamba verődtél...