Csak szeretnék boldog lenni. Mindent felemésztőn, mint bármelyik más tékozló ember, aki csak a saját hedonizmusával törődik. Írhatnék most sorokat, hogy milyen is a boldogság. Hogy lepkeszárnyon érkezik vagy belopódzó napsugár formájában. Szép szavak között a betűk hasában megbújva, vagy csendes ringatózás közepette, egy eldobott kavics vízköreiben. De neked, nektek biztosan mást jelent. Mert ha most lehunyjátok a szemeteket, tudni fogjátok, mi is az a boldogság, de leírni lehetetlen. A nagy írók ezért nem tudják papírra vetni. Mert a boldogság bonyolultabb, mint a szomorúság. És ha ez megjelenik, mindent mást elfelejtünk, mintha soha nem is lett volna.
Hogy nekem mi a boldogság?
Megmutatom:
.
.
.
.
.
-harmatcseppes fűben lépkedni egy nyári hajnalon
-utazáshoz pakolni kicsivel reggel 3 óra után
-elveszni a könyvekben
-ha meghallgatnak
-ha megértenek
-ha megszeretnek
-ha viszont szerethetek
-ha én lehetek a legfontosabb
-csendes ajtón kopogás
-kényeskedés erős karok alatt
-megtanulni ismeretlen dolgokat, mert kitárul a világ
-zenében megtalálni önmagam
-egyedül futni köröket a hidegben
-a jó ételeket és a teát
-a ködöt
-felfedezni más szemében a boldogságot
-ha adhatok valamit, aminek mások örülnek
-ha néhány mondatomra emlékeznek
-ha azt mondják, ,,van bennem tehetség"
-ha verset olvashatok
-ha álmodom
-Te vagy az én boldogságom.
.
.
.
.
