Csak arctalan tömegek vagytok. Gondolatbuborékok üres halmaza. A csordaszellem mindig is működött, hiszen a kínai-kajálda előtti zebrán a piroson is átmentek, ha valaki lelép előttetek a fehér csìkokra. És azt veszem észre, hogy sokszor inkább hallgatok magamról mert előítéletesek vagytok, és mert igazából nem is vagytok rám kíváncsi. Tegnap nem árultam el, hogy szeretem a komolyzenét. Hogy legszívesebben azt hallgatok, mert nem elfogadott általatok, hogy valaki eltérjen a standard embertípusotoktól. És nem fér össze az, hogy egyszerre szeretem a valóságshowkat meg a könyveket. Mert nektek az kell, hogy mindenki egy sémára épüljön, hogy a gondolkodás messze kimerüljön abban, hogy ki milyen ruhát vett fel aznap.
Most úgy köpnék egyet a világra, de még a nyálamat sem pazarolom rá...
