Buszajtók választanak el tőletek
Hátraülnék egyedül a koszos ülésbe
Csak hogy ne lássam mosolygó képetek
Tompán csillogó tavak, magányos, görcsös fák
Ez maradt már csak, meg egy régi, képzeletbeli barát
Mert észre sem veszitek, de már nem vagyok köztetek
Elmém szabadan vágtat, a világban körbe-nézeget.
Olykor borszeszégőknél égetett lakmuszpapír-lapok
Máskor kémcsövekben ragadt jódkristály vagyok
Néha fontos voltam, máskor lehagyott ékezet
Elfelejtett, elrontott oxidációs képletek.
