A Kívánságok éjszakáján úgy gondolom, nem csak a csillagoktól lehet kívánni. Lehet kérni Istentől, a Jótündér keresztanyánktól, meg magunktól. Türelmet, megértést és szerencsét legalábbis mindenképpen. Legtöbbször önmagunknak kívánunk egy boldogabb életet, vagy vidám befejezést, sok pénzt... Szerintem kívánni csak úgy érdemes, ha másoknak akarunk jót, mert a gondviselést csak azokat teljesíti, amik önzetlenek.
Kitárt karokkal fekszem a tenyeremnyi Hold fénye alatt a lépcső hideg járólapján, és nézem, ahogy egyik hullócsillag ég el a másik után, végső nyugalomba merülve. Bízom benne, hogy a porukat belélegezzük, akárcsak a polleneket.
Szeretném azt hinni, hogy minden csillagnak elsuttogott kívánságom valóra válik egyszer. Hogy a szeretteim sokáig fognak élni egészségben, boldogságban úgy, hogy nem szerepel a szótárukban a nélkülözés szó.
