2015. február 1., vasárnap

Ha írni akarsz, írj!

Azt mondják, az írás utáni vágy lényünk legmélyebb bugyrában gyökerezik. Olykor a kerítésen túlra nézünk inspirációért, máskor elég egy saját élmény is. Mindenki a maga módján, és úgy csinálja ahogyan tudja.
De mitől lesz valaki író? Mikor mondhatjuk magunkra, hogy sikeresek vagyunk? Hiszen nem írhatunk semmi olyat, amiről mások ne tették volna! 
Mindig úgy gondoltam, hogy az egyedi látásmód az, ami különlegessé tesz egy leírt történetet. Éppen ezét nincs kedvenc íróm/írónőm sem. Mindenkiben benne lakik valami különleges, megfoghatatlanul lágy masszája a képzeletnek, amelykitáncolva magát a lélekből megszületik a papíron. 
Szeretném azt hinni, hogy nem csak fiókregényeket írok... hogy valaki egyszer majd elragadtatott sóhajok közepette olvassa a kibontakozó szerelmeket. 
De egyelőre csak a saját magam megkönnyebbüléseként, és boldogságaként írok. Talán nem is fog ez változni. Mégis, ahogy elképzelem magam néhány év múlva, nem tudom elfogadni, hogy ne írjak éjt nappallá téve. Mert ilyen vagyok. És talán te is, kedves olvasóm!