Ijesztő ez, mint befagyott tóra lépni. Sosem tudjuk mekkora biztonságban vagyunk, mikor reped végig a talpunk alatt az egész ,,hóbelevanc". Csak reménykedünk, hogy épségben átsétálunk a túlsó partra, ahol a többiek már napfényben evickélnek koktélt szürcsölve. De addig még hossz az út előttünk. Néhol nem is fagyott meg olyan szépen a víz, mint kellene...
Félek. Látom rajtad, hogy most te sem vagy olyan bátor, mint máskor. Korcsolyáink éle mutatja, honnan érkeztünk. Az életünkben hol van ez a nyomvonal? Talán morzsákat kellene szórni, hogy minden pontot felidézhessünk.
Talpunk alatt a fagyos vízben valami csoda alapján halak úszkálnak. Minden mozdulatunkat kísérik. Folyton hátrafelé tekintgetek, nehogy elfelejtsek valami fontosat. Máskor csak előre szegezem a tekintetem, mert ami még vár rám, az izgalmasabb és élvezetesebb.
