2015. május 31., vasárnap

FALat

Befalazott ablakok mögött várom, hogy valahol a téglák közül kiessen a habarcs... Aztán majd azon a kis lyukon kinézhetek újra a világra, ahol fény van és friss levegő, ahol az emberek kutyákkal sétálnak a parkokban, panellakásokban laknak, megeszik a közös vacsorájukat.
De addig, míg ez a picinyke lyuk ,,megszületik", addig én csak ülök egy sarokban, kezemben félig lemerült elemlámpát szorongatok, és csak várok... Várok addig, míg a levegőm is el nem fogy, miközben minden amire vágyom, néhány méterre tőlem létezik...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése