Jelenlegi helyzetem: szürke melegítőnadrág, kék póló, kötött, meleg pulóver. Az a nagy helyzet, hogy a mi, nők, imádunk csinosak lenni. Megmutatni, hogy tudunk olyanok lenni, akiktől a férfiaknak leeseik az álla és kihagy a lélegzete. Ilyenkor elégedettek vagyunk, azt érezzük, hogy urai vagyunk az egész életünknek. Mikor lekerül a festék, a harisnyatartó, meg a drága ruha, akkor vagyunk nektek leginkább kiszolgáltatva.
Mert higgyétek, legtöbben csak arra vágyunk, hogy elsők legyünk a sorban, és ne csak a sokadik pont egy életben. Persze vannak kivételek, de mindannyiunkban laknak hősök, akik olykor tényleg merészek és belevágnak valami újba és izgalmasba. Máskor meg csak ülünk és csendben vágyakozunk arra, hogy egy férfi azt mondja: Gyönyörű vagy!
Tudom, tudom: nők, Vénusz, férfiak, Mars. De úgy gondolom, hogy mindannyiunknak szüksége van rá, hogy bőr a bőrhöz érjen, vagy száj a szájhoz.
Ha engem kérdeztek, most sem vágyom semmi másra. És nem kell sem drága ajándék, sem üres ígéretek. Csak annyi, hogy láb a lábhoz simuljon, és hallgassam egy ember lélegzetét, az ütemes ki-beáramlást.
Mindent annyira túlbonyolítunk. Pedig a pillangók a gyomorban is nem más, mint egy kurva gyomorideg, amitől az embernek nem csúszik le a falat a torkán. Mi meg éjjel és nappal csak kattogunk azon, hogy mi lett volna ha, mi lesz most, és mi volt. Azt hiszem ez az utolsó a legrosszabb, mert a másik kettőn tudunk változtatni, ha nagyon akarunk!
