Azt mondtam neked, hogy végre megtaláltam a helyem. Ezt olyan bizonyossággal merem kijelenteni, mint még soha semmit. Egyszerűen érzem, hogy ez valami más. Valami csodálatos, amire mindig is vártam, amiről csaknem lemondtam... Egésznek és teljesnek érzem magam, mint aki átért egy célegyenesen, ami felé éveken keresztül hiába futott.
Pont a közepébe. Mint a dartstábla 100 pontos körébe, pont úgy érnek el a szavaid. És talán most sem kellene mosolyogva ülnöm itt, és sóhajtozva gondolni arra, hogy holnap ismét látlak. A legtermészetesebb dolognak érzem a világon, hogy te jársz az eszemben. Nem tudom elmagyarázni, és az a helyzet, hogy nem is akarok benne logikát találni, mert ez minden irreális és gyönyörű pillanatával így tökéletes.
Sokszor azt veszem észre, hogy a kezem a tiéden pihen, vagy ujjaim a hajad meg az arcod felé iramodnak. Egy leheletnyi tudatosság sincs benne, amolyan ösztönös és visszatarthatatlan késztetés, és még csak arra sem emlékszem, mikor indult el feléd a kezem.
Kimosolyogtál, mikor azt mondtam, legszívesebben a bőröd alá bújnék... mégis szorosabban karoltál ezután. Olyan, mintha egymás tükörképei lennénk, mintha az Univerzum fogott volna egy nagy tükröt, és elénk tette volna, hogy: Tessék! Létezik még egy ugyanilyen ember, mint te. Olyan, aki szeret a falevelekben bokáig gázolni, akinek hasonló nehézségei voltak élete során és aki pont úgy szeret a sötétben beszélgetni a legtitkosabb álmokról és vágyakról, ahogyan te is.
Örülök, hogy megtaláltál. Sokat gondolkodom azon, hogy szeretném-e azt kívánni, hogy bárcsak történt volna meg előbb. Azt hiszem, hogy nem. Mert úgy vagyok vele, ahogyan te is: mindkettőnknek alakulnia, formálódni kellett az eltelt évek során ahhoz, hogy most itt legyünk. Ha előröl kezdhetném, akkor is mindent épp így csinálnék. Vállalnám a magányos hónapokat, a meg nem értett szavakat, a dühöt és a csalódottságot, a korábbi szerelmeket. Mert tudom jól, hogy mindez azért történt, hogy Hozzád eljussak.
Mások nem is értik, csak mosolyognak, vagy megveregetik a vállamat. El nem tudom mondani nekik mégsem, hogy milyen boldog vagyok.
