2015. december 9., szerda

Hosszú idő óta, ma próbáltam meg úgy dolgozni először, hogy nem panaszkodtam arra, milyenek a körülmények, és hogy folyton egymást gáncsoljuk el a kollégákkal, nem pedig segítjük. Az lebegett a szemem előtt, hogy nemsokára vacsorát főzünk, meg elmeséled a napodat. Hiányzol. Ezt most írom le először. Mondtam már neked, tudom. Nem is egyszer. De ez itt megmarad, mintha kőbe vésném. Ki nem törlöm, át nem javítom. Egyszerűen és a legmélyebben tudsz hiányozni, ami csak létezik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése