2015. december 22., kedd

Megint és újra

photography, face, and eye képMinden alkalommal megrendülök kicsit, mikor csalódok valakiben. Pedig már meg kellett volna szoknom - mondhatnátok, mégis folyton a legjobbat feltételezem másokról. Abban bízom, hogy ők is megadják nekem az esélyt arra, hogy bizonyítsak. De mit is akarok állandóan bizonyítani? 
Hogy jó barát vagyok? 
Jó gyerek? 
Jó munkaerő? 
Vagy törődő társ? 
Talán ez így mind egyszerre. És be kell vallanom, nehéz mindennek egyszerre lenni, ami szeretnék. Közben olykor elfelejtem, hogy Én mit is akarok. Meg kellene tanulnom önzőnek lenni, és csak azt tenni, amihez igazán kedvem van, ami boldoggá tesz, és minden mást likvidálnom kellene, napalmmal kiirtani az életemből. "L" azt mondta, hogy a rossz dolgokat el akarja engedni, és a következő évet már úgy kezdeni, hogy minden napra jusson valami, ami boldoggá teszi. Én is ezt akarom. Olyan emberek között lenni, akik elfogadnak, akikben nem kell csalódnom. Olyan helyeken akarom tölteni az időmet, ahol feltöltődöm, ahol mosolyognom kell. 
Kicsit keserű ez az egész. Mármint, hogy mennyi olyan külső inger ér minket, ami majdhogynem összevagdos. Ehelyett, csak összeszorítjuk a fogunkat, és egy bólintással nyugtázzuk: megint megszívtuk.