2015. december 8., kedd

Tudom. Egyszerűen.

Összemosódnak a napok. Már csak a naptár követi számon a falon, hogy hétfő van, vagy kedd, esetleg úgy elrohant az idő, hogy már a szerda derekát tapossuk könyörtelenül. Az idő, mint fogalom, mostanában megzavarodott, elvetted tőlem, és valami furcsa, ködszerű állapotban vagyok, amiből mindig fáj picit kiszakadni, hogy betegyem a lábam abba a világba, ahol muszáj dolgoznom, és cipelnem kell a hátamon egy olyan egyetemet, amit sosem tudnék megszeretni. 
Azt mondtad reggel búcsúzáskor, hogy ne hagyjam, hogy elvegyék a kedvemet, látod, hogy csak kínlódok egy helyben. És most épp ezért tettem fejhallgatót a fejemre, és ültem a legszélső asztalhoz, hogy megmaradjak ebben a bizsergető ködben. Felidézem az együtt töltött napokat, a hosszú nevetéseket, azt, ahogyan csak mi ketten vagyunk képesek egymást piszkálni, hogy milyen éjszaka a sötétben, álomból kiszakadva azt hallani, hogy szeretsz, miközben kezed a fejemet simogatja. Talán sokszor nem is emlékszel rá, hogy mondod, azt pedig nem is tudhatod, hogy milyen nagyon jól esik minden alkalommal ezt hallani. 

Néhány hete azt mondtam: olyan szerelemere vágyom, amitől az embernek folyton forró  a szája. Azt hiszem valahol délen a tündérkeresztanyám meghallgatott, mert tádáááááám, itt van ez a szerelem, pedig már kezdtem róla lemondani. Azt hittem, ilyen csak a könyvekben létezik, meg a forgatókönyvírók szadista fantáziájában. De nem! Itt van ez az egész hús-vér valójában, én meg csak sóhajtozom, mint egy tizenéves, és mást sem tennék, csak csókolnálak szüntelenül. 

Valahogy azt érzem, hogy minden, amit eddig tettem, amiért itt vagyok most, az okkal történt. Így kerültem ide melléd nem igaz? Ha nem tanulok tovább, még mindig nem Debrecen macskakövein lépkednék, ha nem váltottam volna munkát, valószínűleg sosem látsz meg a vasútállomás felé sietve. És akkor nem érkezik meg az első leveled. Aztán a második és a harmadik sem. De nem így történt szerencsére. Itt vagyok, és tudom, hogy ez egy szép történet. Az, ami kettőnk között van. És senkinek oda nem adnám, semmiért el nem cserélném, mert ez a legcsodálatosabb dolog, ami az életemben megtörténhetett. 

És tudod mi a legjobb az egészben? Hm? Az, hogy TUDOM, hogy szeretsz, mert minden porcikámmal érzem.

couple, love, and black kép