2016. augusztus 27., szombat

Sziámi

Különös arra gondolni, hogy nem érzek ürességet. Hiába keresem, mint egy hozzám nőtt sziámi ikret. Úgy tűnik ugyanis, hogy azt végleg leválasztották rólam. A panelek tövében sétálva eszembe jutott, hogy egy időben homokos tengerpartra vágytam, míg máskor erdő csendjébe, vagy olyan városba, ahol senki nem ismer. Életemben most először érzem azt, hogy jókor vagyok, jó helyen. Nem akarok már elmenni innen, nem akarok boldogabb lenni, mert minden így tökéletes. 
Azt hiszem ilyenkor mondaná egy pszichológus, hogy gyógyult vagyok. Becsapná a kis jegyzetfüzetét, és az utolsó gyógyszeres receptemet is a fiókja mélyére rejtené. Talán még dicsekedne is velem a barátainak, hogy milyen csodaszámba ment az én saját önterápiám. Pedig tudnia kellene, hogy ez nem egyedül jött létre. Hogy kellett hozzá L. Nélküle még mindig Rióról álmodoznék meg az Alpokról. Sóvárognék valami szebb és jobb után. De most nem kívánok semmit. Már csak szépíteni akarom az életünket. Új képeket festeni a falakra, együtt kirándulni, meg esténként érezni az általa készített vacsora illatát.
Persze olykor, mint az olvashatjátok is, rám törnek a pusztító hullámvölgyek, de már ezek sem tartanak olyan sokáig, mint máskor. 
Mert azt mondja, hogy gyönyörű vagyok és én vagyok, akivel le akarja élni az életét. Én meg elhiszek neki mindent, és próbálom a szívemet meggyőzni róla, hogy tényleg így gondolja. Nincs okom kételkedni ebben. Az ő szemében biztos én vagyok az, ami az én szememben ő: a tökéletes társ. És lehet erre mondani, hogy rózsaszín szentimentalizmus, de aki ismer, tudja milyen vagyok. Hogy igyekszem felkészíteni magam a legrosszabbra, és próbálom a világomat cölöpökhöz kötni, amik a realitás talaján tartanak.
Hiszek benne, hogy minden, ami eddig vele és velem történt, az az oka annak, hogy most itt vagyunk együtt. A sors biztosan így tervezte, hát meg kell tanulni együtt élni a múlttal és minden torz árnyékával. 
És szeretem a mindennapokat, amikor esténként várom, hogy nyíljon az ajtó és megérkezzen ingben, és fáradtan. Mert hozzám jön ilyenkor haza. Szája szegletében óvatos mosoly mutatja: boldog, hogy itthon lehet. Itthon, amit mi építünk, mi formálunk olyanná, ahol élvezet élni. 
love, couple, and boy kép