2017. július 25., kedd

Dunántúli királyleányka

Az ember lánya egyik pillanatban a szilvapálinkák hazájának lakosa, majd a másik pillanatban rántott sajtos cheeseburgert zabál egy utcafesztiválon 300 km-rel távolabb. Így lettem én a családom "Dunántúli királyleánykája". Bizony, akárcsak a félédes BB fehér a konyhapulton. Sokadik ezen a néven, de talán az egyetlen ilyen gyökerekkel. Az elmúlt heteket tiniként éltem át. Újra Tokio Hotel-t hallgattam, mert akárki akármit mond, még mindig imádom, és a fürdőkádban nézegettem a Pinterest csodáit. Valahogy a levegőváltozás visszafordított kicsit a régi önmagam felé, aki bágyatagon, álmodozva tudott ülni órákon át a szabad levegőn, miközben nem csinált semmit. Illetve csinált: fejben tervezte a könyveit szépen sorban. Egyiket a másik után.
A különbség az, hogy most már nyugodtan, bűntudat nélkül nyakalom be a királyleánykát a fürdőkádban ülve, miközben ízlelgetem, milyen is lenne újra megpróbálni könyvet írni. Talán végre be is fejezhetnék egyet. Az otthoni munka egyik óriási előnye, hogy a magam tempójában haladhatok és nem kell órákat unatkozva töltenem a számítógép előtt, hanem végezhetem a dolgom, és marad időm másra is. Mindig erre vágytam. Nem is értem azokat, akik ragaszkodnak a hivatalos értelemben vett munkahelyekhez. Hiszen ma, a huszonegyedik században nyakig ülve, már lehetőség van arra, hogy akár városokat áthidalva tudjanak emberek együtt dolgozni.
Azt hiszem kijelenthetem, hogy nekem jót tesz nem emberek között lenni. Egyszerűen jó érzés, hogy nem cseppenek bele idétlen vitákba és nézeteltérésekbe, nem kell magamra erőltetnem a kedvességet, ha az nem jön szívből és nem fontos, hogy már reggel nyolckor egy íróasztal fölé görnyedjek.
Nevezhettek bátran antiszociálisnak, mert egyszerűen már megszűntek azok az idők, amikor érdekeljen. Valahogy levedlettem azt a sok alaptalan komplexust, amit a kamaszkor hormonbombája robbantott rám. Még emlékszem, ahogy egy régi fotelben ülve a Viva elé voltam ragadva, és hogy alig vártam, hogy megkapjam másolt CD-n a kedvenc zenekarom új albumát. Most már letölthetem N-core-on. Ha-ha.
Kicsit hihetetlen még, hogy sínre került minden, amit L-lel elterveztünk. Most már egy tágas, napfényes lakásban élhetünk, ami zajos ugyan, de egyszerűen imádnivaló, elindulhat végre a Horgolmány, mint webshop, és mellé szuper munkám van, amiben rengeteg lehetőséget látok. Persze ne gondold, hogy nem maradtak félelmeim, hiszen minden nap van miért szorongani kicsit. De megfogadtam, mikor elköltöztünk, hogy feleslegesen nem fogok idegeskedni. Azt mondják, árt a szépségnek, hát miért kockáztatnék?
Van még fél pohár rizlingnapokon szerzett pohárnyi leánykám, azt hiszem azt most megiszom. És talán butítom magam egy epizód Family Guy-jal, vagy egyszerűen olvasok egy kis Harry Potter-t. Mondom, hogy "tiniskedek"!