2017. július 28., péntek

álmatlanság

Éjszakánként hosszú órákon át kint vagyok az erkélyen. Az utcai lámpák pontszerű fényei szentjánosbogarakként pettyezik az eget. Alattam az autók jönnek-mennek, néha megszakítja monoton zúgásukat egy régi, rozsdás busz zötykölődése. Éjfél után azonban már alig van mozgás. A levegő nyári éjjelek illatától lesz terhes és magában hordoz valami könnyed elektromosságot, amitől az embernek félrever a szíve. Jó eséllyel Kosztolányi is gyönyörűségét lelte benne, miközben kávé okozta álmatlanságával vívott csatát. Aztán fél négykor megérkeznek a piacra az első teherautók és ládaszámra kerül a földre barack meg málna. A negyedelt dinnyéket az asztalra teszik a munkások, hogy hamar fogyjanak. Ilyenkor felállok és egy félig vízzel teli befőttes üvegbe dobom a csontig égett cigicsikket. Sisteregve alszik ki a parázs. Észre sem vetem, hogy abba az egy szálba bele sem szívtam. Csak lélegzem be a mentolt ezzel a friss, hajnali levegővel és boldog vagyok. Sokszor nem is kell ennél több.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése