Mindig irigykedve néztem azokat a nőket, akik tökéletes magabiztosággal sétálnak magassarkúban még egy macskaköves úton is. Csodálom azt magukba vetett hitet, ami sugártik róluk. Senki nem kérdőjelezi meg, hogy elégedettek-e magukkal, vagy sem. Egyszerűen a környezetük csak elfogadja, hogy nincs semmi problémájuk, mert a külsejük ezt árulja el.
Természetesen itt nem azokra tinilányokra gondolok, akik alig töltötték be a 14 évet, de a cipőjük sarka a 20 centit környékezi. Nem.
Én azokat a nőket csodálom, akik sikeres karriert tudnak maguk mögött. Akiknek egyszínű, egyszerű a cipőjük, mindenféle idétlen masni, vagy szegecs nélkül. Akik után úgy fordul meg egy férfi, hogy eszébe sem jut füttyenteni, vagy trágár szavakat mondani. Ha valaha is a nőknek nem volt hatalma ezen a világon, elég hihetetlen.
Egyszerűen elkápráztat már mag a tudat is, hogy ők irányítani képesek az életük minden pillanatát. Vagy ha nincs is így, tökéletesen tudják leplezni.
Nos, ezeket a nőket, csak irodaházak felé igyekezve, munkahelyre sietve láthatjuk. Nem járnak diszkóba, tudják a különbséget a részegedés, és néhány pohár finom bor között.
De természetesen mint mindennek, a karrierizmusnak is van hátránya. A család nem létezik, a magánélet szintúgy hiányzik. Elkorcsosul az igény affelé, hogy gyengének mutassák magukat. Ismerek színészeket személyesen, akiknek nincs életük a színházon kívül. Akiknek a gyerekeik, nap mint nap a színház büféjében őgyelegnek, és egyszerre neveli fel őket egy egész társulat. Lehet hogy ennek is megvan a varázsa, nem látok tökéletesen bele a helyzetbe.
De mivel én családcentrikusnak vallom magam, nem pedig karrieristának, szívesen bámulom meg a tökéletes járásokat a magassarkú cipőkben, még ha kis féltékenységgel is.Mert azt tartom szem előtt, hogy nekem a kettő között kell majd lennem valahol.
És véleményem szerint inkább leszek néha gyenge nő egy férfi mellett, mint mindig határozott és rideg. Inkább leszek alacsony bosztásban a munkahelyemen, ha lesz szabadidőm a gyerekeimmel. Ma ezeken a dolgokon gondolkodtam, mert egy üzeltasszonyról szóló könyvet olvastam.
De valamilyen oknál fogva ...kicsit kedvet kaptam a tűsarkakhoz...
