Szerintem ritka az, mikor egy ember képes arról írni, hogy boldog. A fájdalomról egyszerűbb, de most úgy érzem kipukkadok a boldogságtól, szaladni bírnék, és nem érdekelne van-e célom ezzel, vagy sincs.
Jól vagyok.
Látom, hogy volt értelme ma felkelnem, láttam egy kicsi örömöt egy emberen, boldogan mosolyogtam, mert tetszett neki amit csináltam, és ez jó.
Vigyorogtam a monitornak megint, mint egy tökkelütött... Olvashatom tovább a könyvemet, lesétálhatok a nagymamámnál, játszhatok a kutyámmal... Képes vagyok szeretni, és engem is viszont szeretnek...
Jól vagyok.
Érzem hogy élek, érzem minden porcikámat. Alig bírok megülni egy helyben. Legszívesebben hegyek között bolyonganék, erdőkben. Tavakban úsznék meztelenül, hogy érezzem a nap melegét, és kifeküdnék a fűre, hogy megszáradjak. Elképzelném, hogy létrehoztam egy saját világot, amiylen másnak nincs, csak nekem, és csak azokat engedem be, akiket tényleg szeretnék. Ehelyett van egy kicsi kertem, néhány fám. De beérem most ennyivel. Majd ha itt az ideje, akkor megteszem ezeket a dolgokat, mert az biztos, hogy egszer úgyis megteszem.
Jól vagyok... Mostanában jobban, mint eddigi életemben bármikor.
,,Ha az embernek meghatározott mennyiségű boldogság jut az élete során, akkor most azt hiszem, én már ennek a felét elhasználtam. Én tényleg úgy gondolom, hogy ezt most talán életem legboldogabb időszaka."
(Karuho Shiina)
