Szükségem van egy ölelésre. Most jobban mint a levegőre, vagy egy korty vízre. Érezni akarom a  körém fonódó karokat, a másik testének melegét, ami feloldja a bennem megfeszülő fagyos űrt. és összetart, hogy szét ne hulljak
 Nem nagy kívánság, de épp elég fontos ahhoz, hogy elpazaroljam kívánságnak egy hullócsillagtól.
 Én is társas lény vagyok, akárki akármit gondol, szükségem van arra, hogy érezzem valaki szeret...és hogy én viszont szerethetem. Szeretem magam kicsinek érezni, tudni hogy megvédenek a  külvilágtól.
Viszont most csak egy meleg takaróm van, puha párnám, és a bársonyos sötétség. Várom a  hétvégéket, a buszokat, a végállomásokat, az esős időket, a falevelek hullását, és a telet.
Mert egyszerűen...hiányzik...