2012. július 30., hétfő

,,Túl nagy a zaj, szétmegy a fejem..."

Olyan nagyon zajos minden:  a szomszéd, ahogy becsapja a kapuját, a nyitott ablakom előtt elhúzó autók, a billenytyűzet kopogása. Hiába dugom a  fülembe a  fülhallgatót, még ha nem is szól benne semmi, a  hangzavar átüt, és egy légkalapács erejével döngeti a  fejemet. Hiába húzom a  fejemre  a plédemet, csak azt érzem, hogy nem kapok levegőt, meg hogy melegem van, de semmi megkönnyebülést, mint máskor. Kifeküdtem naplementekor a  fűbe, éreztem ahogy a talpamat átmelegíti a  napsütés, de nem volt teljes, mint máskor.
A kutyám érti. Látom ahogy a barna szemét rámemeli, hogy tudja.Leül a lábaim közé, hagyja hogy megöleljem, és sokáig csak úgy maradok, mert megnyugtat. Nem érdekel, hogy kutyaszagú, vagy koszos. Feltétel nélkül odaszalad hozzám, magával vonszol néhány játékot, és unszol, hogy mozduljak. Megteszem.
Ma ő volt a legjobb barátom.

Moszatka