2012. augusztus 11., szombat

,, Az öröm tócsájában gázoltunk, combig merültem benne. "

Sokszor elgondolkodom azon, jó irányba tart-e az életem, az ,,életkezdeményem" . Helyes-e, hogy azt teszem amit, jó helyen vagyok-e, nem kellene-e máshol tennem a  dolgom. Ez gyakran összezavar. Nem biztos, hogy minden percben boldog vagyok. Tele vagyok kétségekkel, félelmekkel, és fájdalommal még akkor is, ha igyekszek nem tudomást venni ezekről. Mindig ott motoszkálnak az agyam hátsó zugában, és nem megfelelő pillanatokban kaparásznak a gondolataim között. Van-e egyáltalán megfelelő pillanat? Mert igenis vannak kétségeim afelől, hogy mit teszek.
,,Szedd pontokba, hogy mit szeretnél megcsinálni az elkövetkező egy évedben!"-gondolkodtam a kiadott felszólításon. De csak olyan tervek jutottak eszembe, amik körülhatárolt fogalmak, nem pedig konkrét elképzelések. Ezek nem is igazán tervek...inkább csak tervecskék. Van belőlük elég, és szeretném 365 nap után azt mondani, hogy megérte itt maradnom ezen a helyen, ezek között az emberek között, ilyen vágyakkal.

Most megint olyan furán érzem magam, és a körülöttem elterülő világot.
Mindig egész véletlenül akadok rá olyan filmekre, amik nyomot hagynak bennem. Tegnap mikor bevonszoltam magam a szobámba, hogy végre alszok egy nagyot, és próbálom kiüríteni az agyamat még bekapcsoltam a tv-t, és pont egy ilyen találtam. Nagyon lehangoló volt, de egyszerűen nem tudtam magam rávenni, hogy kapcsoljam ki, és aludjak. A címe ,,Candy" volt. Heath Ledger szerepelt benne, meg egy szőke hajú nő. Drogfüggők voltak, mutatták a leépülésüket, az életük csuszását egészen a pokolig, ahol csak vergődtek, és nem találtak maguknak biztos talajt. Majd a nő terhes lett, megpróbáltak leszokni, láttam az elvonási tüneteket, a vergődést, amit maguk ellen követtek el. Aztán a  nő elvetélt, és újra visszaszoktak. Candy idegösszeomlást kapott, a pszichózisos tüneteket észre lehetett venni, de a férfi nem látta őket. Bekerült egy intézetben, talpra állt, akárcsak Heath, és a vége az volt, hogy szakítottak.
Érdekes volt látni, hogy mennyire összetartottak a felfordulásban. A prostitúció, a lopás, a hazugságok mellett együtt voltak feltétel nélkül, bár nem lehetett gyakran eldönteni, hogy gyűlölik, vagy szeretik egymást.

Csalódott vagyok mindenben ami körülvesz, és csak fokozza az elkeseredést, hogy tárulnak felfelé előttem a hibák amiket elkövetek úgy, hogy tudom, rosszul cselekszem. És utálom magam, mert akárcsak Candy, én is tudom, hogy tehetnék azért, hogy jobb legyen, mégis csak egy helyen stagnálok, kötődök dolgokhoz, nem vagyok hajlandó elengedni őket. Pont, mint a  függőknél...

,,Sebtében robbantál be az életembe, és ez tetszett. Az öröm tócsájában gázoltunk, combig merültem benne. Aztán rés támadt a dolgok közt, s az egész föld megbillent. Erre vártunk, mindig ezt akartuk. A világ tele volt új lehetőségekkel, de nem tudtam gondolkodni, még levegőt sem venni, úgy vártam, hogy visszatérjen. Mert mindent ő jelentett."