,, A szeretetvágy mélyen a természetünkben gyökerezik. Az elszigeteltség sorvasztóan hat az emberi lélekre. Ezért tartják sokan a magánzárkát a legkegyetlenebb büntetésnek. Emberlétünk legmélyénél a vágy a meghitt és szeretetteljes kapcsolat iránt.'' (Gary Chapman)
Érzem hogy egy húr odabent most túlságosan meg van feszülve. Észreveszem magamon, hogy nem tudok szólni az emberekhez, de egyedül sem tudok lenni. Semmi nem jó. Filmet nézek, de csapongok, zenét hallgatok,de alig tudok figyelni, könyv pedig már hetek óta nem volt a kezemben. Utálom ezt a periódust. Utálom, hogy képtelen vagyok egyedül boldogulni, hogy átalszom a napokat, hogy éjszakázom, és nem tudom magam hová tenni. Hogy elszívtam azt a szál cigit, és jól esett, hogy őrülten vágyok egy üveg alkohol után, hogy legszívesebben lemarnám magamról a bőrt, hogy újat növesszek, hátha más leszek. Nem tudom mások hogy vélekednek rólam, de én ismerem, milyen vagyok. Döntésképtelen, túl jószívű, és nem szeretek megbántani másokat. Még az utcán is félek. Folyton magam mögé tekintgetek, nem érzem magam jól, örülnék ha csörögne telefon, és azt a 10 percet végig tudnám beszélgetni, de a telefon néma marad, én pedig hallgatom a lépéseim tompa zaját.
Ha minden nő ilyen mint én, hát elég szar ennek a nemnek....
Ha újra születhetnék, férfi lennék, kevesebb empátiával, kevesebb szeretetéhséggel, és képességgel arra, hogy kikerüljem a válaszokat.
Vagy a világ szajhája lennék, aki csak használja a férfiakat, aki átlép másokon, és semmi nem érdekli magán kívül.
De nem választhatok. Nőnek születtem, kissé szerencsétlennek, kimeríthetetlen vággyal aziránt, hogy szeressenek, aggyal, ami akkor is tekereg, ha felesleges, és szívvel, amit képes vagyok kitépve odalöki férfi elé. A szajhaságról pedig csak annyit, hogy... hát nincs is mit mondani igazán. Egyszerűen nem ilyennek születtem, és kész.
Nem vagyok én bonyolult, csöppet sem. Talán túlontúl is könnyű megfejteni az őszinteségem miatt. Nem tudok titkolózni, nem tudom tenni a megfejthetetlen végzet asszonyát. Ha lehetne, mindig szeretném magam aprónak érezni, védettnek, és szeretettnek. Gyűlölöm a gonosz kétséget, ami csak mintha lesne rám, töri meg az életemet. Képtelen vagyok nem odaadni mindenemet, nem feltárulkozni, kinyilvánítani mindent, ami én vagyok.
Egy... egy nagy szeretetgombóc vagyok :)
