,,a világom deformált. a centruma állandó."

Egyszerűen nehéz elfogadnom, hogy ilyennek látnak. Hogy nem mernek hozzám szólni, kimosolyognak, vagy egyszerűen tudomást sem vesznek rólam. Csak szeretném, ha bocsánatot kérnének mindenféle kacifántosság nélkül, úgy mint mikor az ember lemezteleníti saját magát. Nem vagyok kíváncsi a nevetésre, ami a szót kíséri, a  magyarázkodásra, vagy a sértett tekintetekre. Van mikor egyszerűen elég ennyi, hogy azt érezzem, vagyok valaki. Nekem is nehéz kimondani azt hogy sajnálom.De néha meg kell tennem, hoyg én is jobban érezzem magam. De mikor mellém kerülnek az emberek, megbántanak úgy, hogy talán nem is tudnak róla, egyszerűen kijelenetik, hogy nem mertek hozzám szólni, vagy féltek attól, hogy leharapoma  fejüket Ilyen helyzetekben jól esne valamiféle sajnálkozást látni a szemekben.Ehelyett kapok egy tüskét, és egy rovátkát, az önbizalmamat romboló dagadó démon falára, siket hozva neki aznapra megint. Aztán ott vagyok mint most, nem tudom eldönteni mit írjak, mit válaszoljak, mert tartok attól, hogy sok vagyok, tartok attól hogy ez az egész engem felemészt, nem fog maga mögött hagyni semmi mást, csak a nevemet, meg azt hogy nem kedvelnek.Nem akarok a kedvencetek lenni,csak valaki... Akire mosollyal emlékeztek, akire valamiféle jószívvel gondoltok. Építeni szeretnék. Elegem van a rombolásból.
Elegem van mindenből ami megfoszt a saját magam szeretetétől. Nehéz. Néha nem is kicsit. Most úgy érzem, hogy különösen.
Úgy szeretnék szavakat. Olyan igazán mélyről feltörő meg nem gondolt mondatokat, amik lehetnek csak az enyémet, amik nekem szólnak, rólam, és a tetteimről, hogy megért valaki, hogy lát bennem mást is a mogorvaságon kívül, aki emgérti, miért is vagyok oylan bizonytalan magamban. Hogy talán kinevethessem, vagy kizokoghassam magam mindenféle furcsa tekintet nélkül, és hogy ne érezzek mindezek után lelkiismeretfurdalást, hogy megtettem. Vagy hagy kapjak egy kis némaságot, nem kellenek a kutató tekintetek, csak néhány vigasztaló érintés. Nem akarok rejtett üzeneteket, megsemmisült gondolatokat, meg nem valósult ígéreteket.
Csak egyszerű dolgokat szeretnék, semmi nyakatekertet, vagy agyonbonyolítottat. Csak azt hogy az lehessek aki mindig is akartam lenni, de valahogy sosem sikerült. Vagy én nem hagytam, vagy mások.
Nem tudom, mit kellene változtatnom...

https://www.youtube.com/watch?v=iLHG52S_jGw