Hm... utálom meggondolni, hogy mit mondjak. Szeretnék hangosan elárulni mit gondolok, megkérdezni amire kíváncsi vagyok, és csak érdeklődni... gyűlölök a nyelvembe harapni, hogy megtartsam magamnak. Mintha még egy kis reményem sem lenne ezután. Fura ez. Gyakran nem is értem, és csak tétlenül szemlélem, hogy meghunnyászkodom, hogy nem állok a sarkamra, csak sodródom a testekkel, nem a saját utamat járom, vagy ha igen, akkor ágakkal és gallyakal teszem tele, hogy akadályozzam saját magamat.
Hm... Nem is vagyok olyan erős mint gondoltam...



,,Fáradtam fekszem be az ágyba...szebb világot vártam...de mindhiába..."