Talán ezzel kellett volna kezdenem a
blogomat. Hogy elmondjam, miért is kezdtem írni, mi motivált,
miért az lett a címe ami. Nem is tudom, miért hanyagoltam el, már
rég el kellett volna mondanom. Olyan különösebben nagy oka nem
volt. Olvastam egyet, megtetszett. Aztán már szerettem volna minél
többet, minél jobbat írni.
Az hogy leírom, ha van valami
mondanivalóm, és nem elmondom, hát az az én problémám, nem
másé. Nem tudok nem is akarok megváltozni senki kedvéért. Pont.
Maradok aki vagyok.
Lélekbuborék.
A csodakavicsról jutott eszembe, amit
Batman oldalán láttam, mikor megismertem. Egyszer csak beugrott,
előmászott valahonnan az agyam leghátsó zugából, hogy fontossá
nője ki magát. Aztán elgondolkodtam, a tudat alattim, vajon miért
is ezt dobta ki. Először csak egy album címe volt, amibe
fényképeket töltöttem fel. Pillanatokat, amik tetszettek
valamiért.
Buborék, mert csak egy pillanat az
egész, lélek, mert az én gondolataim, állapotaim vannak benne.
Mégis kié legyenek? Én csak magamról tudok írni, szerintem
mindenki így van ezzel. A nagy regényírók is magukat írják bele
a főhős szerepébe, csak nem hangoztatják.
Amiket itt olvashatsz, azok hirtelen
feltörő, majd elmúló pillanataim. Mégis hogy emlékeznék rá,
ha nem írnám le? Más fotók, videók segítségével őriz meg
emlékeket, én ezen a módon vagyok rá képes.
Az hogy mások kimondanak mindent, amit
gondolnak, nagy hazugság. Dr. Haus is megmondta, hogy ,,Mindenki
hazudik!” Nincs kivétel. Aki pedig az ellenkezőjét állítja,
nos...az is hazudik. Akinek nem tetszik, hogy írok, egyértelmű,
hogy nem fogja olvasni, nem erőltetem rá senkire a véleményem,
nem vagyok hittérítő, vagy próféta. Aki meghallgat, annak hálás
vagyok, akinek tetszik, azt szeretem érte. De nem kötelezek rá
senkit!
Nem akarok én nyakatekert mondatokat írni, futni újra és újra ugyanazokat a köröket. És ez szerintem látható is, hogy elég sok témába szeretek belenyúlni . :)
Én szeretem ezt az oldalt. Szeretem a
képeket rajta, a fehér betűket, vagy feketéket. Az alakuló
szavakat. Ez számomra az írásról szól. Én sem teregetek ki
magamból mindent, nehogy azt hidd. Sőt. Csak olyat írok le, amit
nem szégyellnék elmondani akár neked is. A többi pedig
maradjon bennem... buborék.
