2012. november 7., szerda

Bu-bu-bu-bu-buborék

 
Talán ezzel kellett volna kezdenem a blogomat. Hogy elmondjam, miért is kezdtem írni, mi motivált, miért az lett a címe ami. Nem is tudom, miért hanyagoltam el, már rég el kellett volna mondanom. Olyan különösebben nagy oka nem volt. Olvastam egyet, megtetszett. Aztán már szerettem volna minél többet, minél jobbat írni.
Az hogy leírom, ha van valami mondanivalóm, és nem elmondom, hát az az én problémám, nem másé. Nem tudok nem is akarok megváltozni senki kedvéért. Pont. Maradok aki vagyok.
Lélekbuborék.
A csodakavicsról jutott eszembe, amit Batman oldalán láttam, mikor megismertem. Egyszer csak beugrott, előmászott valahonnan az agyam leghátsó zugából, hogy fontossá nője ki magát. Aztán elgondolkodtam, a tudat alattim, vajon miért is ezt dobta ki. Először csak egy album címe volt, amibe fényképeket töltöttem fel. Pillanatokat, amik tetszettek valamiért.
Buborék, mert csak egy pillanat az egész, lélek, mert az én gondolataim, állapotaim vannak benne. Mégis kié legyenek? Én csak magamról tudok írni, szerintem mindenki így van ezzel. A nagy regényírók is magukat írják bele a főhős szerepébe, csak nem hangoztatják.
Amiket itt olvashatsz, azok hirtelen feltörő, majd elmúló pillanataim. Mégis hogy emlékeznék rá, ha nem írnám le? Más fotók, videók segítségével őriz meg emlékeket, én ezen a módon vagyok rá képes.

Az hogy mások kimondanak mindent, amit gondolnak, nagy hazugság. Dr. Haus is megmondta, hogy ,,Mindenki hazudik!” Nincs kivétel. Aki pedig az ellenkezőjét állítja, nos...az is hazudik. Akinek nem tetszik, hogy írok, egyértelmű, hogy nem fogja olvasni, nem erőltetem rá senkire a véleményem, nem vagyok hittérítő, vagy próféta. Aki meghallgat, annak hálás vagyok, akinek tetszik, azt szeretem érte. De nem kötelezek rá senkit!
Nem akarok én nyakatekert mondatokat írni, futni újra és újra ugyanazokat a  köröket. És ez szerintem látható is, hogy elég sok témába szeretek belenyúlni . :)
Én szeretem ezt az oldalt. Szeretem a képeket rajta, a fehér betűket, vagy feketéket. Az alakuló szavakat. Ez számomra az írásról szól. Én sem teregetek ki magamból mindent, nehogy azt hidd. Sőt. Csak olyat írok le, amit nem szégyellnék elmondani akár neked is. A többi pedig maradjon bennem... buborék.