Levetett ruhák

Az érzéseket úgy vetem le magamról, mint a ruhákat. Váltogatom, kiegészítem néha, összefestékezem, pacát hagyok rajta a meggylekvárral, majd szennyesként egy ládába dugom. Aztán vagy elfelejtem kimosni, vagy nem. Kikötöm egy szárítókötélre, denevér alakú csipesszel fogatom oda, hogy ne fújja el a szél, magasra kötöm, hogy a kutyám ne vihesse el.
Hagyom, hagy égesse a Nap, vagy hagy áztassa egy kis eső. A kedvemtől függ. Csak egy ócska levetett ruha, amit én tettem olyanná, ahogyan most lóg a szárítókötélen és vár, hogy mikor hozom be összehajtogatni, vagy mikor viszi magával valaki. Vannak ruhák, amiket többé nem akarok viselni, így kidobom, vagy elajándékozom, hagy érezze kicsit más is.
Mostanában eltettem télire a szomorúságot, és elővettem a boldogságot. Nem is értettem soha, miért van az, hogy a művészek attól érzik magukat művésznek, hogyha szenveleghetnek. Nekem ez nem jön be valahogy. Nem szeretek boldogtalan lenni, és nem is vagyok az.
Persze az emberundor megvan továbbra is. Az egy elég elhasznált ruha már. Csupa rojt a széle, néhány helyen már ki is szakadt, ahogy beleakadtam a kerítésekbe, vagy néhány téglába, ahogy lehúzódtam az útról. Hogy ,,szánalom nyalogatja-e a cipőm talpát"? Babrikom nagyon találóan fogalmazott. Nekem nem a cipőmet nyalogatja, hanem már a nyakamig ér, lassan ellep. Napról napra több ember iránt érzem.
A szánalomtól valahogy erősebbnek érzem magam. Büszkébbnek, többnek, mint ami egyébként vagyok. Szóval eléggé vigyázok rá.
Azt mondtam Batmannek, hogy nem kell összezsugorítania a szívét, csak tegye páncélszekrénybe, majd én megőrzöm neki, míg oda nem adja valaki arra érdemesnek. Hát emellé a dobogó kis csoda mellé beteszem ma este a szánalmat. Hogy meglegyen, elővehessem, ne tűnjön el, mert vannak dolgok, amikre mindig emlékeznem kell. A legtöbb a szánalommal függ össze. Attól lehet erőssé válni.
Ritka, ha szánakozom. De talán ez nálam az egyik legrosszabb érzés, amit ember kaphat. Általában együtt jár az undorral.

Mégis csak egy kis részemet foglalja el, még úgyis, hogy tegnap a munkahelyen annyira rám tört, mint már nagyon régen.

Azt hiszem D. jó hatással van rám. Nyugodtabb vagyok, bár nem tudom, tudja-e, milyen zavaros a viselkedésem, ha nincs mellettem. Szeretem hogy azt érzem, vigyáz rám. És hogy a szánalom eltűnik, ha lopva ránézek, mert nincs más olyankor bennem, csak az a sóvárgó szeretet... és ez minden más érzést megszűntet.
Ez az érzés nem egy ruha. Inkább egy gyűrű, hatalmas nagy gyémánttal, meg platina fogattal. Olyan, amire az ember egész életében vigyáz, hogy oda ne üsse valaminek. És a legfontosabb, hogy ha jól tudom, a gyémánt a legerősebb anyag a világon.
Törhetetlen...

,,Találd meg a fényt a gyönyörű tengeren,
A boldogságot választottam.
Te és én, te és én
Olyanok vagyunk, mint az égen a gyémántok.

Látom, egy hullócsillaggal van dolgom,
Jövőkép ecstasy-ból.
Mikor velem vagy, élek
Olyanok vagyunk, mint a gyémántok az égen.

Tudtam, hogy rögtön azokká válunk majd,
Oh, rögtön.
Első látásra elhagyott az energiám, amit a nap sugaraitól kaptam.
Láttam az életet a szemeidben."

     (Rihanna:Diamonds)