visszahúzódtam. egy sarokban próbálom összerakni azt, ami megmaradt
belőlem egy nagy csata után. próbálom acélfiókokba zárni a rosszat,
eltenni, többé nem gondolva rá. védtelennek érzem magam, gyámoltalannal,
elveszettnek. mindennek, amit nem ismerek. most fáj bennem valami, hogy
bántottam a számomra fontos embert, és hogy ő bántott engem. a
veszekedés csak veszekedés. a vagdalkozás rosszabb ezerszer. az ellen
nem lehet felvértezni magunkat. vagy csendben tűrjük, vagy ellenállást
tanúsítunk. én az utóbbi mellett döntöttem de hiba volt. talán el fogom
veszteni a jellemem, de ha az kell hozzá, hogy béke legyen, nyugalom,
megteszem. nem mártírságból, csak konfliktuskerülésből. mert ezeknél a
napoknál minden csak jobb lehet. Lelkiismeret furdalásom van, és összetörtnek érzem magam, mint egy rossz sütemény... Kellene a segítség, hogy szépen egymáshoz igazítsam a részeimet...
