2013. február 4., hétfő

Ragacs

Hagytad már magad csak úgy sodródni? Nem foglalkozni semmivel és senkivel, csak hagyni hogy a tested és a lelked menjen a maga útján, nekiütődjön aminek kell, kanyarodjon, süllyedjen, vagy hullámozzon?
Az emberek mindig tervezgetnem, fogalmaznak, korlátoznak. Hogy magukat vagy mást, az a körülményektől függ. Nehezen engedjük el magunkat. Görcsösen és akaratosan ragaszkodunk régi megszokásokhoz, nem akarjuk levetni őket. Mint egy régi munkahelyet például, vagy a ,,barátokat", akik évekig nem keresnek. És csak rakódik ránk rétegekben, míg lassan ki sem látszunk alóla. Akkor pedig muszáj belekezdeni egy nagytakarításba. Kilapátolni a ragacsos, émelyítő szemetet, és koszt. Hogy aztán szépen tisztán, és lelkileg boldogan vessük magunkat a vízbe.

Már a parton állok. Úgy érzem, könnyebb vagyok. Segítettek az elmúlt napok, rendbe tettem magam, talán most hosszabb időre, mint eddig bármikor. Lehet ezt kellene neked is tenned. Túl fáradt vagy... túl ideges... hajszolt...
Hagyd el kicsit azt az elefántcsont tornyot, amit menedékként használsz. Kell, hogy érjenek a rossz hatások, hiszen csak így tudod a jókat mihez viszonyítani. A gyerekek értik ezt. Értik, milyen gondtalannak, egyszerűnek, kedvesnek lenni.
Te mikor érezted ilyennek utoljára?

 (Párizs.puzzle.párna.popcorn.)