Minden határidőnaplók, mutatók és számok szerint folyik. Kimarad a spontaneitás, az alkalmazkodó képesség szinte teljesen elkorcsosodik, mert kényelmes a biztonságosat választani. Pedig a biztonság nem feltétlenül jár együtt a helyessel. Lehet jobb kimozdulni kicsit a komfort zónánkból, munkahelyet váltani, barátságokat építeni, vagy tenni tönkre, idegen helyekre menni. Így talán születhetne bennünk valami újszerű, néhány élmény, ami melegséggel tölti meg a testet. El kellene néha fáradni. Olyan igazán, hogy meg se bírjunk mozdulni, érezni, hogy a gravitáció lehúzza a testet, és kikapcsolja valami az agyat, ami így szünetelteti a zakatolást.
Miért nem állunk meg soha egy pillanatra? Miért kell folyton rohanni, aggódni, idegeskedni? Persze én is ilyen vagyok, a legtöbben ebben a cipőben járnak ugyanis, de igyekszem fejlődni, oldani a merevségemet, hogy ne legyek ennyire aggályoskodó és feszült.
Most érzem igazán, hogy menni szeretnék. Csak úgy mosolyogva szaladni, ordítani, énekelni a kedvenc slágereket, amiknek a szövegére már csak foszlányokban emlékszem. Szeretnék fáradt lenni, hogy aztán röhögve essek az ágyba. Jó hogy esik a hó, jó sár van, hogy hideg, hogy fúj a szél. Miért kell mindig, mindenkinek elégedetlenkedni még az időjárás miatt is? Egyszerűbb olyan dolgok miatt feszültté válni, amiket nem tudunk irányítani?
Hát tényleg nincs semmi más, ami megoldásra vár? :)
,,Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!"
