Szeretni csak úgy lehet, ha feladod magad. Ha eladod a lelked úgy, hogy nem kapsz fizetséget. Mert ez áldozatot jelent az áldozat pedig szeretetet.Vannak pillanatok, mikor összefacsarodik a szív, könnyeket csal vagy mosolyokat, keserédes emlékeket. Müller Péter szerint a szerelem beteljesületlen.: ,,Minden szerelem beteljesületlen. Csók, ölelés, szüntelen szeretkezés, házasság sem változtat ezen. Örökké szomjazunk a szomjúságra."
Vannak dolgok, amikből sosem elég. Sosem lehet azt mondani, hogy elég volt, ne többet. Ha valaki tudja azt válaszolni a szeretetnek,a másik félnek, akkor ott baj van.
Nem az a kérdés, hogy hogy lehet elviselni a másikat a kapcsolatban, hanem hogy hajlandóak vagyunk-e. Elfogadjuk-e minden irreális gondolatával, gyengeségével, vagy makacsságával, és keresünk-e megoldást a problémáira.
A szerelem az, mikor nem a legjobb tulajdonságokat sorolja fel az ember, ha megkérdezik tőle, miért szereti a másikat, hanem a rosszakat, a buta szokásokat, a felesleges megjegyzéseket, a maró őszinteséget.
Mindenki vágyik a szerelemre. Az is, aki kiábrándult a világból, mert tudja, hogy egy másik emberi lény mellett képes lenne kikötni, megnyugodni, és bízni abban, hogy lesz jobb időszak az életben.
Vannak különbségek az emberek között, eltérések, furcsaságok, de mindenkinek van egy párja.
Aki várja.
Keresi.
Figyeli.
Mindenkinek.
