De a második X átlépése után, mégis örömmel néztem az értesítéseket, hogy mennyien gondoltak rám szombaton. Még akkor is, ha nem beszéltem velük már nagyon régen, vagy csak köszönőviszonyban vagyunk.
Március 2-án ugyanis a jobb felső sarokban ott díszelgett a nevem, írhatott, aki akart, akinek eszébe jutottam. Tudom, nem nagy dolog, nem is szoktam ,,karnevált" csinálni a születésnapomból, de ezek az apró örömek mindig is kedvesek voltak számomra...Mostanában nem írok a Lélekbuborékba, mint azt látjátok, de csak azért, mert nincs mit. Egyszerűen minden folyik a maga útján, én pedig belekezdtem néhány novellába cukrászdákról, újságokról és irodákról... Most gondoltam úgy, hogy van kedvem írni valamit. Akármit. És mivel ez a március 2.-téma volt legutóbb terítéken, gondoltam, elmondom.
D. már biztosan fejre áll a sok hülyeségemtől, de szeretem neki elmondani ami nyomja a szívemet. És ő, jó hallgatóságnak bizonyul... <3
