Csupasz kezek érnek egymáshoz. Bőr a boldogsághoz. A zárlatos kütyü benned újra verni kezd egy ritmusra... Tütümm-tütümm...Lábremegés, ,,torokbangombóc"-érzés, majd lecsókolt kábulat. Vegytiszta eufória alkoholos delírium nélkül. Úgy üt be, hogy fel sem tűnik addig, míg a másik szíve nem lesz a Te katétered.
És egy borgőzös estén, mikor erre magadtól rádöbbensz, rájössz arra is, ha a katétert eltávolítanák, nem kérnél transzplantációt. Önként kapcsolnád le magad.
Kócos reggeleken, maszatos hajnalokon vagy teliholdas éjszakákon hallgatod az édes szuszogást , egy másik ketyere tiédnél szabályosabb ritmusát.
Az ajkaid pedig mosolyra húzódnak, szemeid csillagok lesznek a nappalba nyúló sötétségben.
Az első lépés volt. Így tanultál meg élni!
,,-Azt hiszed, hogy a szerelem és a szív csak egy diagram?
- Láttál te már szívet? Olyan, mint egy vérbe burkolt ököl."
