Aki ennek ellenkezőjét hiszi, túl sokat tévézik meg olvas!
De azért gondolom nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, nekem is sokszor benne lapul a gondolataim között, hogy vajon ilyen ,,fiús-alaktalan-kinyúltpólós" formában is tudok-e nő lenni.
Mert nagy kísértés így felöltözni alvás előtt, hiszen annyira jó úgy odabújni a férfihoz, hogy ilyen bő ruha van rajtunk. Kicsinek érezzük magunkat, meg kedvesnek. De azért kinek nem fordult meg még a kis szentimentális fejecskéjében, hogy a férfi nem szeretne-e valami selyemből készült, vékony pántos hálóinget látni ahelyett....?
óh igen, a másik, amit imádnék, de azt is csak egy ő találhatta ki, hogy a férfi ing mindenkinek jól áll a borzos hajjal, meg a kialvatlan szemekkel. Óh, dehogyis... -.- A legtöbb nő elhiszi magáról, hogy tud viselni úgy egy XXL-es hófehér inget, hogy az kívánatos legyen... Pedig... hát... lenne benne kivetnivaló nah...Hogy ez mind belülről fakad? Talán. De azért jó elképzelni, hogy kedvenc főszereplőnkhöz hasonlóan, mi is tudunk, ízig-vérig nők lenni... :)
,,Ha a kis fekete ruhában lenyűgöző volt, ebben az öltözetben egyenesen imádnivaló. Valószínűleg a pizsamát jelentette nála a flanel férfi boxeralsó és a régi zöld pulóver, amelynek elejére az volt felírva: DARTMOUTH TÁBOR. Fehér zoknijában és szőrös papucsában inkább hasonlított egy főiskolás lányra, mint egy harminc körüli nőre."
(J.R.Ward: Sóvárgás)
