Mi vagyok én? Féltorz gondolatfoszlány...

    Puha léptekkel mászkálok. Hideg ujjaim csontként érnek a tárgyakhoz. Néhány lélektelen meg szívtelen dolog. Esővíz csepeg az orromról a szőnyegre meg a fa padlóra. Gumicsizmám, eskabátom folyatja magáról a vizet. Talán lidérc vagyok. Vagy árny, vagy valami, megfoghatatlan testetlen jelenség, egy fél-torz gondolatfoszlány.
    Látsz? Érzem engem? Gondolsz rám? Féltesz?Érzed az orrodban a parfümöm illatát, ahogy jeges ujjaimat a szemedre tapasztom? Látod a sáros lábnyomokat, vagy csak én képzelem oda őket?
    Mi vagyok én neked? Nektek? Magamnak?
        Mi vagyok én neked?
    Gondolataid kerekét meghajtom-e? Olykor biztosan.
    Hiányzik-e a hátam, ahogy hozzám simulsz?
    Tudod-e hogy ilyeneket szeretnék most tudni?
    Olvasod-e ezeket a sorokat?


   
Mint valami félkész festmény, ruháim csak tagoltan színesek. Az eső kimosta a színeket, elfolytak, megfakultak. Levetem őket. A kezedbe nyomom, hogy újra kiszínezd. A Te feladatod!