Mintha sav keringene bennem. Szétmar mindent. Erek falát, sejteket és csontot. Nem bírok aludni. Forgolódom, jobbra-balra csak fal és párna. Be vagyok szorítva. Túl kevés a hely... vagy inkább túl sok. A gyomrom most nem bírja a befogadott vacsorát, csak kínlódik.Kevés vagyok én ehhez. A világhoz, az emberekhez, meg mindenhez. Foltosra kopok már lassan. Magam köré csavarom a takarót. Meleget akarok. Olyat, ami áthatol ezen a kibaszott hidegen, ami emészt.
Most megint jó lenne hosszan aludni. Át napokat és heteket, hónapokat vagy éveket, hogy aztán kipihenten, erősen és a problémákat megoldva folytathassak mindent. Nem tudom mit kellene tennem. Miben kellene változnom... Mit kellene... Mit kellene...
Nem tudom.
Nincsenek válaszaim. A kérdéseim is lassan elfogynak már. Felületes vagyok? Kizárt! Érzéketlen? Lehetetlen!
Hogy mi vagyok?
GYENGE
