Én mindenedre emlékszem...
Az álmos szemeidre, a nevetésedre...
Miért teszel mindent széppé vagy sivárrá? Mélyhűtött álmaimat, miért vagy képes pillanatok alatt felolvasztani?
Túl egyszerű eset vagyok. Túlságosan könnyen olvasható, és értelmezhető. Sem titkolózni, sem játszadozni nem voltam képes soha.
Néha annyira akarlak, hogy öklöm szinte kékre színeződik. Görcsösen, akaratosan, és mindenek felett.
Csak addig létezem, míg te akarod. Összezúzhatnál egy mondatoddal, egy váll legyintéssel, ujjaid morzsolásával. Ha lehetne magamba innálak, magamban tartanálak, nem engednélek, pont mint a cigaretta füstjét, vagy a kávé koffeinjét.
Minden vérlobbanással, minden pumpálással, amivel a szívem véradagot küld szét a testemben, téged visszhangoz.
