puha mosolyok a repedés mögött

Jó látni az elcsattanó csókokat, a szájak puha mosolyát. Jó érzés, hogy mi is ilyen kedvesek vagyunk. Talán most irigykedve nézem, de még itt van bennem a melegség, hogy ölelve voltam tegnap, ringatva és cirógatva. Szívmelengető, hogy a sárkányok le lennének kaszabolva a kedvemért, ha lennének, hogy érek valamit, még ha csak egy fura kis lény vagyok is.
Vágyom mindenre, amit kaphatok. Két marékkal tépném ki, ha kell, a falak repedései közül, csak hogy megkaparinthassam. Telhetetlen vagyok.
Megmaradni minden nap mosolyogva, nevetve és életben, csak úgy megy, hogy ott vannak a repedések. Hogy minden nap újak keletkeznek, amiket fel kell tárnom, meg kell lesnem, mi van mögöttük. Ott csak jó dolgok bújnak meg. Olyanok, amitől képes vagyok új napot kezdeni.