Mondanám, hogy nem zavar az az egy négyzetméternyi terület, ami jelenleg az életteremet jelenti, de nem tudom. Mert igenis nyugtalanít, hogy egy telefonzsinórnyi hossz áll a rendelkezésemre fél napokon keresztül. Mintha körém akarna tekeredni. Nem olyan vészes ez, mint ahogyan én azt lefestem, csak egyszerűen nem nekem való a monotonitás. Más biztosan élvezi, és szereti, de nekem hiányzik, hogy kreatív legyek, hogy gondolkodhassak.
u.i.: utálom az embereket :D