Fehér a csönd is

Fehér a csönd is a papíron. Ceruzahegyezék a földön, az asztal lapján félkörívben barna foltot hagyott a kávésbögre alja. De a papír makulátlan, hófehér és hallgatag. Most nem rajzolódnak ki sem alakok, sem idők, sem helyek. Csak úgy van, és nem akar bemocskolódni. Mintha szándékosan gúnyolódni. Egyetlen szamárfül, gyűrődés sincs rajta.
A tökéletes semmi.
Az előző oldal még tele van írva, néhol még firkálva is dalszöveggel, rajzolva néhány elcseszett manga-figurával meg báránnyal.
De hogy most miért nem születnek a szavak, azt nem tudom. Kavarognak körülöttem a gondolatok, fantazmagóriák meg képlékeny tünemények, de semmi kontúrral ellátott fogalmazvány. Csak félig-született dolgok ezek.
Lehet a toll nem fog. A meleg lehelettől felolvad a tinta, újra kaparja a lapokat. Talán csak ennyire van most is szükség.
Hol van a tollam ebben a rendetlenségben?