Tétova részegségben

A szél kiszaggat a kezedből mindent, majd tovább görgeti, mint a westernben az ördögszekeret. Mész még néhány sarkot, igyekszel a lámpafényen kívülre esni, hogy ne lássák az arcodat. Megbotlasz egy gyökér által feltúrt járdarészben, épp csak visszanyered az egyensúlyodat. Mész tovább, körmök mélyednek a tenyérbe félhold alakú nyomot hagyva maguk után. Ez vagy te. Tétova óda. Vagy mi...
Egy Kosztolányi hajnalban részegen, vagy Ady egy pohár bor felett, esetleg Léda egy bál közepén mozdulatlan. Mindegy is. A fejedben kaparászik az Anna Karenina féle vonatzakatolás, hogy mi lesz ezután? De eléred a pályaudvart, a kivetítőn látod, késik a vonatod, de azért majd indul. Gőzösen és párásan, jégvirágosan. Ahogy annak lennie kell.