2013. szeptember 16., hétfő

Sarokban

Meleg lehelettel árad belőled néhány szó
Oda nem illő, pazarolt, és kavargó.
Amit te húztál be ebbe a szobába
Mert jobbnak láttad idehányni, mint a kukába
Kattan az öngyújtó, parázslik a cigi vége
Hamu a bakancs mellett kiterítve.
Csak hogy lefoglald magad, ujjperceidet ropogtatod
Bosszantó, hogy számodra ez nem is monoton
Az aggodalom morzsol ráncot a szád szegletébe
Nadrágodról nem létező szemcsét söpörsz félre.
A tenyeredbe vájó köröm útmutató
Az általad dúdolt zene túl mulandó.
Füst ivódik a bőrödbe a falakba, beléd.
Tarts ide egy slukkra még felém.
Csak ne hagyj úgy, mint a félig szívott csikket a hamutálban
Elfelejtve, megégve, mint akinek a füstön kívül nincsen mása.