Őszben

   Szerelmek szövődnek a padokon távol a zajtól. Megüli a levegőt valami furcsa ősz illat. Talán az avar édeskés szaga, vagy csak egyszerűen a vágyakozás, hogy ilyenkor jó máshol lenni. Ahogy végigballagok a macskakövön, a szemem megakad az egymást görcsösen vagy cirógatva szorító kezeken, az elcsattanó csókokon, a nevetéseken.
   Most az egész világot kicsit távolinak érzem. Mintha részese lennék valaminek, ami nem az enyém.
   Valahogy nem szeretek most a bőrömben lenni. Tudom az okát, de azt nem szeretném leírni. Elégnek bizonyulnak a gondolataim, nem kellenek még a leírt bizonyítékok is hogy jelenleg csődtömeg vagyok.Bakancsommal belerúgok néhány falevélbe. el az utamból!
   Azt hiszem, ki kell mennem a tóhoz és el kell olvasnom néhány könyvet... na meg léleképítő jó tanácsot.