Itt ragadtam e hógömb közepén
Giccses talpazat, amin a világom áll
Néhány felrázott pillanat, aztán mennek tovább
És hónapokig csak porosodok újságpapírva gyűrve
Ráncai között várom, hogy valaki a csendet megtörje
Hogy a pelyhek újra rámhulljanak
Hogy mosolyogjanak a ,,most" boldogak.
De most olyan jó, ahogy testem rázkódik
Körülöttem minden hóban ázik
Az üvegfal mögött pedig hatalmas szemek
Téged nézlek, s te engem. Nevetsz.
