Szólnék, de inkább hallgatok
Elhaltan, mint az üszkös végtagok.
Mint velőtlen, valótlan csontok
Soha össze nem érő halmazok
Az ablakot kitártam kicsit
Hűs levegő bontja jégvirágait
Az ablakkeretre dara fagy lassan
A járdán hangosan kutyaláb csattan
Néhány képeslap, semmit mondó'k
Nevek, aláírások, jókívánságok, szignók
Az eresz alá beköltözött két galamb
Párban szállnak, figyelnek halkan
Láttam őket, ők is engem
Miközben a fejemet a falba vertem
Újra és újra, keserű próba volt
De aki a kavicsot dobta, az ki volt?
