Irány a vadnyugat!
Vagy legalábbis az út vége, meg az általános iskola. Kicsiben kell kezdeni a futást is. Néhány lépés után még csak csendes bizsergést érzel, majd mikor félúton jársz, már érzed, hogy égnek az izmaid, hogy az ínszalagjaid nem bírják úgy a terhelést, ahogyan azt kellene. No, nem gond, majd néhány hét múlva. És ma, mikor csak ültem a széken, és azt gondoltam, ma kihagyom a lassan szokássá váló futást, volt néhány ember aki bejött hozzám, és kirugdostak a helyemről. Így most elégedetten fekhetek le, mert ma is megtettem néhány lépést, amitől jobban érzem majd magam. Köszönöm az emberkéimnek. :)
