A nagyító domború lencséin keresztül vizsgállak, akár egy csodabogarat. Furcsa játék ez. Követem a nyakgödrödből kiinduló indigókék hajszálerek vonalát le egészen a mellkasodik. Zongoristaujjaim követik pólód laza vonalát, bőröd melegét úgy veszem át, mintha egy kazánhoz érnék. Aztán megunod a játékom, hogy a szemem olyan furcsán torz a nagyító üvegcséinek túloldalán. Kisétálsz a konyhába, és anyám régi kotyogós kávéfőzőjében kicseréled az elhasználódott kávét, vizet öntesz a fémbe, majd felteszed a gázra. Lassan kezd el csöpögni belőle a fekete méreg, bele egy ezüst-szürke bögrébe. Te pedig ácsorogsz a pultnak dőlve, miközben valami számodra ,,kurvajó" számot dúdolsz, és én meg mosolygok rajta csak, hogy a zenei ízlésünk soha nem fog megegyezni, bár néhány pohár rosé után már te is meghallgatod a Tankcsapdát.
A kávé-illat betölti lassan az egész házat, kiszivárog a rosszul szigetelt ablakok résein. Mi meg tudjuk idebent, hogy te nem szereted a kávét, és én is inkább a teát kedvelem, de egy fél csészényivel mindig bepróbálkozom.
Elmész mellettem, de közben erős kezeddel megszorítod az enyémet, és elmosolyodsz. Ez az élet kell nekem.
*egyes részek kitalációk*
