Csak élni vágyom. Úgy, ahogyan mindig is álmodtam.

Nem vagyok most önmagam. Elvesztem valahol út közben. 

A tükörképemen nem én vagyok. Az a valaki, aki visszanéz rám, most zavarodott, szomorú és tehetetlen. Talán egy kiadós sírás, vagy egy napnyi nevetés lenne az, ami helyrepofoz. Nem tudom. Életemben most először vágyom arra, hogy olyan helyen legyek, ahol senki nem ismer.