Minden rendben, ne izgasd fel magad, hiszen csak néhány dologról lenne szó! Ülj csak le oda. Igen, abba a fotelbe. Jó, felőlem állhatsz is, ahogy gondolod.
Hogy kapcsoljam ki a zenét?
Nem, bocsi. Azt hiszem, szeretnék ennek valami zenei aláfestést. Mindig feldobtak azok a filmek, amelyek a főhős a nagy döntéseket mindig valami király muzsika alatt hozta össze. Bach meg egyébként is olyan végzetes nem?
Szóval... Tudod, én mindig két kezemből adtam a szeretetet és nem válogattam meg, hogy kinek. Viszont idővel kifogy az emberből a kitartás, meg az akarat. É most látom, hogy mindenki utazik. Spanyolország, Olaszország meg Japán. Sőt, az egyik távoli ismerősöm most Norvégiában telel egy félig behavazott vidéki faházban. Hát mit keresek én itt?
Persze, persze, tudom mit akarsz mondani: hogy a kötelesség miatt, meg azért, mert itt szeretnek.
Kérdezem én, ki az aki csak itthon szeret? Ha utazgatnék kicsit, akkor kevesebb hely lenne számomra a szívekben?
Szóval tegnap bementem az irodába, és kértem egy repülőjegyet.
Mi az hogy hová? Na látod, máris ideges lettem és kiabálok. Túl sok nekem a stressz. Meg kell ismernem a világot! Szóval hogy hová, azt nem mondhatom meg. De ígérem, minden helyről, ahová eljutok, küldök neked egy képeslapot, aminek a megszólítása olyasmi lesz, hogy Kedves, vagy Hőn szeretett. Tudom, mennyire szereted ezeket a szentimentális baromságokat, és én a kedvedre akarok tenni még a távolból is.
Ha most jobbra nézel, már láthatod is, hogy az ágyam alól kilóg a bőröndöm széle. Szerettem volna, ha az utolsó holmijaimat együtt pakoljuk be.
Ne, ne sírj. Tudod, hogy azt nem bírom. És elég nekem magamat vigasztalni folyton. Ígérem, ha néhány hónap múlva hazajövök, újra türelmes leszek és megértő.
Csak világot akarok látni, meg hógömböket gyűjteni.
Ja, hogy inkább most elmész? Ez az, vedd csak a kabátod, nem tartalak vissza! Jó, oké, felhívlak, ha megérkeztem. És igen, vigyázok magamra.
(A szereplők a képzelet szüleményei. Mindennemű egyezés...Nos, tudjátok! ;) )
