Hasonmások

Különös, hogy idővel megtanulunk együtt élni minden hibánkkal és azokkal a cselekedeteinkkel, amiket visszagondolva megváltoztatnánk. Elfogadjuk, hogy senki nem tökéletes és hogy a tökéletlenségünk tesz minket meg nem ismételhetővé. 

Azt mondják, mindenkinek négy hasonmása van a világon. Minden bizonnyal ezt unatkozó angol kutatók ,,fedezték" fel, de jó elgondolkodni rajta: mi van, ha tényleg? Vajon mennyire hasonlít ránk az a négy ember? Milyen emlékeink egyeznek? Mik azok a tulajdonságok, amikben eltérünk? Mert bizony eltérünk, az nemkétséges.

Talán egy hasonmásom szereti a fizikát. Vagy tud zongorázni. Esetleg vak, vagy süket. 

Mégis, ahogy ezen gondolkodom, rájövök: az biztos, hogy nem akarok sem máshol, sem mással élni. Mert ez az én életem. csupa nagy betűvel, mint egy neonreklám. Én alakítom, senki más. És ha hibázom, vagy elesem, akkor majd feltápászkodom, leporolom magam, és csak nevetek az egészen. 

Mert másként nem lehet élni ezt az élhetetlen életet, csak így.
Folyton hibázva.