Van az a mondás, hogy ha az Isten becsuk egy ajtót, kinyit egy ablakot. Biztosan ismered! Talán sablonos, elcsépelt közhelynek tartod te is, akárcsak én. Aztán változik az életed valamely stabilnak hitt pontja, és te is mondogatni kezded.
Mert van abban valami tagadhatatlan igazság, hogy minden véggel elkezdődik valami kezdet, valami új és titokzatos. Azt persze senki nem tudja, jobb lesz-e az új, mint a régi, de gyakran nincs más választásunk, mint tágra nyitott szemekkel nekivágni.
Én ebben hiszek. És abban, hogy minden okkal történik, hogy a sors oda sodort minket, ahol valójában helyünk van. És hiszek ezekben az elcsépelt mondásokban, giccses közhelyekben, mert ezek mind igazak. Vagy egész egyszerűen csak azt szeretnénk, ha azok volnának?
Meglehet, hogy gyakran csak az első lépéseket félünk megtenni, aztán mikor átjutunk egy magasabb küszöbön, magunk mögött az látjuk, hogy nem is volt olyan vészes mozdulni. Csak az akaratunk, és a hitünk az, ami többé-kevésbé seggbe rúg minket.
